2012. július 25., szerda
2011. december 19., hétfő
látogatók texasból
Rendhagyó angol órákat tartottunk távolról érkezett vendégeinkkel. December 15-16-án 6 20 év körüli amerikai fiatal ült be a magyar iskolák padjaiba. Dallas-ról, az amerikai kamionokról, filmsztárokról és a karácsnyról faggatták őket a magyar diákok. Két általános és két középiskola nyitotta meg előttünk angol óráit Budapesten. Ők egy keresztény főiskoláról érkeztek, ahol gazdaságot, repülési műszaki tudományokat irodalmat ipari tervezést és más komoly tantárgyakat hallgatnak. Mivel azonban élő hitű fiatalok , saját költségükre elhatározták, hogy Magyarországon töltenek 1 hetet, és missziói munkát fognak végezni.
Ez meg is valósult, mivel ahány iskolában csak jártak, el tudták mondani, hogy ők keresztények, és nem az "átlag" fiatalok normái szerint élnek. Várnak a társukra a házasságig, megőrzik magukat tisztán, beszélgetnek minden nap Jézussal és kikérik a véleményét minden dologban. Ő pedig vezeti őket. Most ide vezette. És ennek több, mint 100 magyar fiatal is hasznát látta, nemcsak abban, hogy fejlődőtt az angol nyelvértésük, hanm, hogy látták IStenre még az amerikai fiataloknak is szüksége van.
2011. október 23., vasárnap
mindjárt november
Búcsú a lépcsőktől
Farewell to the stairs
2011 nyarának egyik izgalmas kihívása volt a Deák téri evangélizáció.
Pont akkor kaptunk egy kivételes lehetőséget erre a műfajra, amikor a fővárosi közterületeken megszigorították, helyesebben engedélyhez kötöttek minden előadást- és zenei megnyilvánulást.
Mi pedig mindezzel mit sem törődve, egy püspöki engedéllyel bármikor megjelenhettünk a templom lépcsőin.
Itt sem korlátoztak különösebben, csak ha a templomban alkalom volt, vagy zenekari próba.
Áramot is kaptunka közeli Suchi Bárból, egyszóval megnyílt előttünk a Nagy kapu. A legcsodálatosabb az volt, amikor a közeli Erzsébet téren az Omega gyülekezet szervezte a palacsintasütéses evangélizációt, vagy amikor este 8-kor befejeztük a Deák téren, és már láttuk a tér szélén a Biblia Szól Gyülekezetének kis csoportját, akik készültek a személyes beszélgetésekre.
Most október végén minden megváltozott. Az áramot utoljára kaptuk meg, mert a kerthelyiséget másnap lebontják. Kezdett hűvös is lenni, ezért nem tehetjük kockára karácsony előtt az énekesek hangszálait.
És a legrosszabb az volt, hogy másnap telefont kaptunk, az engedélyt visszavonják. Vagy a lakók, vagy valaki más kifejezte nemtetszését, és így a lépcsőt el kell hagynunk. Pedig nagyon megszerettük őket.
Nem baj, jövő tavasszal folytatjuk valahol máshol !!!!
Farewell to the stairs
2011 nyarának egyik izgalmas kihívása volt a Deák téri evangélizáció.
Pont akkor kaptunk egy kivételes lehetőséget erre a műfajra, amikor a fővárosi közterületeken megszigorították, helyesebben engedélyhez kötöttek minden előadást- és zenei megnyilvánulást.
Mi pedig mindezzel mit sem törődve, egy püspöki engedéllyel bármikor megjelenhettünk a templom lépcsőin.
Itt sem korlátoztak különösebben, csak ha a templomban alkalom volt, vagy zenekari próba.
Áramot is kaptunka közeli Suchi Bárból, egyszóval megnyílt előttünk a Nagy kapu. A legcsodálatosabb az volt, amikor a közeli Erzsébet téren az Omega gyülekezet szervezte a palacsintasütéses evangélizációt, vagy amikor este 8-kor befejeztük a Deák téren, és már láttuk a tér szélén a Biblia Szól Gyülekezetének kis csoportját, akik készültek a személyes beszélgetésekre.
Vagy amikor Peter Strand, a svéd evangelista beszállt az egyik előadásunkba a Matt Jóska féle illusztrációival. Csodálatos dolgok történtek. Belülről lehetett érezni, hogy örülnek a menyben, amikor itt a földön ennyire aktív Isten népe.
Most október végén minden megváltozott. Az áramot utoljára kaptuk meg, mert a kerthelyiséget másnap lebontják. Kezdett hűvös is lenni, ezért nem tehetjük kockára karácsony előtt az énekesek hangszálait.
És a legrosszabb az volt, hogy másnap telefont kaptunk, az engedélyt visszavonják. Vagy a lakók, vagy valaki más kifejezte nemtetszését, és így a lépcsőt el kell hagynunk. Pedig nagyon megszerettük őket.
Nem baj, jövő tavasszal folytatjuk valahol máshol !!!!
2011. október 10., hétfő
Brüsszelben meghallgattam Európa szívverését
Európa ütőere
Ha kedd, akkor ez Belgium vagyis - Brüsszel
Nagy város, zajos, és forgalmas, de 6 percenként lehet találni valami látnivalót. Templom , királyi palota, múzeum, stb. sok a fekete, muszlim az utcákon, nagyon tarka a nép. Hol esik, hol fúj. Ha kisüt a nap az csak rövid ideig tart. De egy pólóban sem fázom. Reggelenként megyek futni a botanikus kertbe, amit teljesen körbevesznek a 30 emeletes felhőkarcoló nagyságú épületek.
Reggel 6 kor arra ébredünk, hogy a szemben levő házban építkeznek. A teherautó motorja búg, csattognak a munkások, és visszhangzik minden. Rájövök, hogy akik ide jönnek boldogulni, azok keményen dolgoznak azért a pénzért. Egy fekete fiú alkalmazott a diákszálló étteremében. Reggel megkérdezte, hogy imádkozom-e , - mondom igen - bólinott, h ogy ő is. Egyébként Kongóból jött ide dolgozni.
A csoportban van: olasz, finn, izlandi, lengyel, horvát angol, belga, moldáv és bulgár. Van egy török fiú, vele és az angol Timmel alszom ő egy kopasz angol, akinek mindig lecsúszik a gatyája. Legalábbis azt hittem, de nem, mert ez a divat. 51 éves, úgy öltözik, mint egy skinhead és egy angol felsőházi képviselő keveréke, de aranyos fiú.
2011. július 20., szerda
Apák és fiúk ! Szólt egykoron a Mini nagy slágere.- Mi megvalósítottuk !
Szigetszentmárton sem nem túl vad ,
amikor a fiak vezethetnek...
Miért is jöttek össze a legrekkenőbb július kellős közepén? Hát hogy a fiaikkal legyenek.
A kitűzött cél a következő volt: Átéljük, hogy Isten az atyák szívét a fiakhoz fordítja és a fiak szívét az atyákhoz. Ezt a csodálatos igéretet igyekeztük a legteljesebb mértékben kiaknázni.
Sok játékkal és üzenettel készültünk fel, de a legizgalmasabb események mégis a helyszínen adódtak: ilyen volt egy folyóátkelési kisérlet. Mivel estére éjszakai túrát terveztünk, - természetesen kenuval minden család számára, így jó ötletnek látszott napközben vízre szállni gyakorolni. Amire azonban nem számítottunk, az egy erős északi szél volt, ami teljesen megváltoztatta a mi utirányunkat.
Az 5 kenu szinte azonnal 5 felé vált. A vezér hajó a széllel szembe fordulva, erőteljes csapásokkal kis kerülővel ki tudott keveredni a viharzónából. A másik hajó ezt látva jobbnak látta visszafordulni és segítség után nézni. A maradék három hajó addigra már a túlparti nádnak szorulva kétségbeesetten küzdött a kitörésért. Miután a vezérhajó észlelte a felborult csatarendet, azonnal megfordította a hajó kormánylapátját és a bajbajutottak mentésére sietett. Hamar el is érte őket a szelek szárnyán, és bíztató szavakkal, bölcs tanácsokkal segítette őket. Ezután tovább állt a legtávolabbra sodródott legénység mentésére. Őket is elérve technikai tanácsokkal ellátva maga is igyekezett kievezni a veszélyzónából. Ám ekkorra egyre kimerültebbé vált a legénysége. Ezalatt mi történt a parton? A visszafordult kenusok szerencsésen partot értek. Ott egy kikötött motorcsónakra bukkantak, akinek a gazdása a közeli kocsmában sörözött. Hála Istennek azonnal kötélnek állt és a mentésünkre sietett. Már a vízen jártak amikor egy másik motoros barátjának is szólt, mire a két csónak kimentette a két bajbajutott, valamit a segítségükre siető vezérhajót is teljes legénységével. Sem személyi sem vagyoni kár nem történt. így bőséges tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.
A kaland után a fáradtság nyomai mutatkoztak.
Mindazonáltal voltak más élmények is, mint példáúl egy érintetlen laguna fel
fedezése. Az élővilág is feltárulkozott előttünk: teknősbékák, bakcsók, és hattyúcsalád fogadott minket barátságosan.
Minden alkalmat megragadtunk a közöttünk levő kapcsolatok megerősítésére. A játékokon evéseken kívül a Biblia két hősét mutattuk be a gyerekeknek. Absolont az ambiciózus, magabiztos, vonzó külsejú fiatalembert, és Mefibósetet, aki már 5 éves korára mindkét lábára lesántult. Két királyi sarjat, két életutat a kezdéstől a befejezésig. Mefibóset átélte és igényelte Isten /itt Dávid/ kegyelmét, megkapta és boldog lett. Absolon maga akart mindent elérni, még az apja élete árán is. Mindent elvesztett.
Az ünnepélyes lezárás vizibomba csata volt. Apukák és fiaik egy csónakban ülve igyekeznek az ellenséges hajóba ejteni egy vizibombát. Igen ám, de az ellenség ezt elkapva visszadobhatja, vagy az evezővel kivédhet. Így sok az izgalom, hatalmas az összhang szülő és gyermeke között.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
























