2011. július 20., szerda

Apák és fiúk ! Szólt egykoron a Mini nagy slágere.- Mi megvalósítottuk !

Szigetszentmárton sem nem túl vad ,
sem nem túl civilizált szabad strandján verte le sátrait 5 apuka a fiaival.
amikor a fiak vezethetnek...



Miért is jöttek össze a legrekkenőbb július kellős közepén? Hát hogy a fiaikkal legyenek.
A kitűzött cél a következő volt: Átéljük, hogy Isten az atyák szívét a fiakhoz fordítja és a fiak szívét az atyákhoz. Ezt a csodálatos igéretet igyekeztük a legteljesebb mértékben kiaknázni.
Sok játékkal és üzenettel készültünk fel, de a legizgalmasabb események mégis a helyszínen adódtak: ilyen volt egy folyóátkelési kisérlet. Mivel estére éjszakai túrát terveztünk, - természetesen kenuval minden család számára, így jó ötletnek látszott napközben vízre szállni gyakorolni. Amire azonban nem számítottunk, az egy erős északi szél volt, ami teljesen megváltoztatta a mi utirányunkat.
Az 5 kenu szinte azonnal 5 felé vált. A vezér hajó a széllel szembe fordulva, erőteljes csapásokkal  kis kerülővel ki tudott keveredni a viharzónából. A másik hajó ezt látva jobbnak látta visszafordulni és segítség után nézni. A maradék három hajó addigra  már a túlparti nádnak szorulva kétségbeesetten küzdött a kitörésért. Miután a vezérhajó észlelte a felborult csatarendet, azonnal megfordította a hajó kormánylapátját és a bajbajutottak mentésére sietett. Hamar el is érte őket a szelek szárnyán, és bíztató szavakkal, bölcs tanácsokkal segítette őket. Ezután tovább állt a legtávolabbra sodródott legénység mentésére. Őket is elérve technikai tanácsokkal ellátva maga is igyekezett kievezni a veszélyzónából. Ám ekkorra egyre kimerültebbé vált a legénysége. Ezalatt mi történt a parton? A visszafordult kenusok szerencsésen partot értek. Ott egy kikötött motorcsónakra bukkantak, akinek a gazdása a közeli kocsmában sörözött. Hála Istennek azonnal kötélnek állt és a mentésünkre sietett. Már a vízen jártak amikor egy másik motoros barátjának is szólt, mire a két csónak kimentette a két bajbajutott, valamit a segítségükre siető vezérhajót is teljes legénységével. Sem személyi sem vagyoni kár nem történt. így bőséges tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak.


A kaland után a fáradtság nyomai mutatkoztak.
Mindazonáltal voltak más élmények is, mint példáúl egy érintetlen laguna fel
fedezése. Az élővilág is feltárulkozott előttünk: teknősbékák, bakcsók, és hattyúcsalád fogadott minket barátságosan.




Minden alkalmat megragadtunk a közöttünk levő kapcsolatok megerősítésére. A játékokon evéseken kívül a Biblia két hősét mutattuk be a gyerekeknek. Absolont az ambiciózus, magabiztos, vonzó külsejú fiatalembert, és Mefibósetet, aki már 5 éves korára mindkét lábára lesántult. Két királyi sarjat, két életutat a kezdéstől a befejezésig. Mefibóset átélte és igényelte Isten /itt Dávid/ kegyelmét, megkapta és boldog lett. Absolon maga akart mindent elérni, még az apja élete árán is. Mindent elvesztett.











Az ünnepélyes lezárás vizibomba csata volt. Apukák és fiaik egy csónakban ülve igyekeznek az ellenséges hajóba ejteni egy vizibombát. Igen ám, de az ellenség ezt elkapva visszadobhatja, vagy az evezővel kivédhet. Így sok az izgalom, hatalmas az összhang szülő és gyermeke között.