2011. október 23., vasárnap

mindjárt november

Búcsú a lépcsőktől
Farewell to the stairs



2011 nyarának egyik izgalmas kihívása volt a Deák téri evangélizáció.
Pont akkor kaptunk egy kivételes lehetőséget erre a műfajra, amikor a fővárosi közterületeken megszigorították, helyesebben engedélyhez kötöttek minden előadást- és zenei megnyilvánulást.
Mi pedig mindezzel mit sem törődve, egy püspöki engedéllyel bármikor megjelenhettünk a templom lépcsőin.
Itt sem korlátoztak különösebben, csak ha a templomban alkalom volt, vagy zenekari próba.
Áramot is kaptunka közeli Suchi Bárból, egyszóval megnyílt előttünk a Nagy kapu. A legcsodálatosabb az volt, amikor a közeli Erzsébet téren az Omega gyülekezet szervezte a palacsintasütéses evangélizációt, vagy amikor este 8-kor befejeztük a Deák téren, és már láttuk a tér szélén a Biblia Szól Gyülekezetének kis csoportját, akik készültek a személyes beszélgetésekre.





Vagy amikor Peter Strand, a svéd evangelista beszállt az egyik előadásunkba a Matt Jóska féle illusztrációival. Csodálatos dolgok történtek. Belülről lehetett érezni, hogy örülnek a menyben, amikor itt a földön ennyire aktív Isten népe.




Most október végén minden megváltozott. Az áramot utoljára kaptuk meg, mert a kerthelyiséget másnap lebontják. Kezdett hűvös is lenni, ezért nem tehetjük kockára karácsony előtt az énekesek hangszálait.
És a legrosszabb az volt, hogy másnap telefont kaptunk, az engedélyt visszavonják. Vagy a lakók, vagy valaki más kifejezte nemtetszését, és így a lépcsőt el kell hagynunk. Pedig nagyon megszerettük őket.






Nem baj, jövő tavasszal folytatjuk valahol máshol !!!!





2011. október 10., hétfő

Brüsszelben meghallgattam Európa szívverését


Európa ütőere
Ha kedd, akkor ez Belgium vagyis - Brüsszel
Nagy város, zajos, és forgalmas, de 6 percenként lehet találni valami látnivalót. Templom , királyi palota, múzeum, stb. sok a fekete, muszlim az utcákon, nagyon tarka a nép. Hol esik, hol fúj. Ha kisüt a nap az csak rövid ideig tart. De egy pólóban sem fázom. Reggelenként megyek futni a botanikus kertbe, amit teljesen körbevesznek a 30 emeletes  felhőkarcoló nagyságú épületek.
Reggel 6 kor arra ébredünk, hogy a szemben levő házban építkeznek. A teherautó motorja búg, csattognak a munkások, és visszhangzik minden. Rájövök, hogy akik ide jönnek boldogulni, azok keményen dolgoznak azért a pénzért. Egy fekete fiú alkalmazott a diákszálló étteremében. Reggel megkérdezte, hogy imádkozom-e , - mondom igen - bólinott, h ogy ő is. Egyébként Kongóból jött ide dolgozni.
A csoportban van: olasz, finn, izlandi, lengyel, horvát angol, belga, moldáv és bulgár. Van egy török fiú, vele és az angol Timmel alszom ő egy kopasz angol, akinek mindig lecsúszik a gatyája. Legalábbis azt hittem, de nem, mert ez a divat. 51 éves, úgy öltözik, mint egy skinhead és egy angol felsőházi képviselő keveréke, de aranyos fiú.